Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egész éjjel nyugodtan
aludtam. Nem! Sokszor felébredtem és nem tudtam vissza aludni. Alig hittem el,
hogy elutazok Londonba majdnem 2 hónapra! (most van július 15. , a szülinapom
és augusztus 30-ig maradunk) Folyton csak az lebegett a szemem előtt, hogy ott
leszek a koncerten, élőben fogom látni Harryt, Louist, Zaynt, Niallt és
Liammet. Juj, nagyon vártam! Mi van akkor, ha esetleg beszélgetek velük, vagy
elkérik a Twitter nevemet, esetleg megkérdezik a nevem vagy hasonlók?!
-Bárcsak Harry felfigyelne rám –gondoltam. Ő a kedvencem,
Lalának pedig Zayn. Reggel 7-kor szó szerint kipattantam az ágyamból,
megágyaztam, összerakodtam és lezuhanyoztam. Felvettem egy csini, mégis
kényelmes ruhát és levittem a ruhákkal teli bőröndöket.
A laptopom már el volt
pakolva, de mobilról gyorsan felnéztem Twitter-re. Kinga, az egyik ismerősöm,
akit különösképpen nem kedvelek, de nem is utálok ezt írta a tegnapi
kiírásomra:
„Azokat az idióta buzikat a te helyedben messziről
elkerülném. Undorító, amit művelnek, hányok tőlük!-.-„
Na nekem sem kellett több. Fel ment bennem a pumpa. Írtam
neki egy elég „szép” szöveget, amivel megvédtem a fiúkat, de végül csak
legyintettem és kitöröltem. Mindegy mit gondol. Nem akartam elrontani a
napomat, ezért inkább neki láttam a reggelinek. Palacsintát sütöttem, mire
anyuék lejöttek már meg volt terítve és az asztalon illatozott a finomság, sziruppal.
- Kicsim, mikor keltél?- kérdezte anyu.
- 7-kor! –vágtam rá –nem tudtam tovább aludni, ezért
inkább összepakoltam és reggelit készítettem.
- Rendes tőled! –puszilta meg a homlokom –Boldog születésnapot!
Te jó ég! Teljesen kiment a fejemből, hogy ma lettem 18
éves! Hivatalosan is nagykorú vagyok és megyek Londonba a legjobb barátnőmmel!
- Jaj, Bob. Nekünk kellett volna ünnepi reggelit csinálni
a lányunknak, hisz csak egyszer 18. –ölelt át anyu –Boldog születésnapot
Aranyom! Lássunk hozzá az evéshez.
Bólintottam és lehuppantam a székre, majd jóízűen enni
kezdtünk.
Pontban 9-kor csengettek. Gondoltam, hogy Lala az, ezért lerohantam
az emeletről és ajtót nyitottam. Tévedtem. Egy postás várt a kapuban.
- Jó reggelt! Miben segíthetek?
- Reggelt. –mosolygott – Varga Vivient keresem. Te vagy
az?
- Igen.
- Ez esetben, kérlek itt írd alá –mutatott a kezében
tartott lapra –Köszönöm és tessék, ez a tiéd. Boldog szülinapot. –kacsintott és
már el is ment. Néztem a távolba, ahogy távolodik, majd a csomagot kezdtem
tanulmányozni, amit itt hagyott. Bambulásomból Lala térített észhez.
- Te meg mit ácsorogsz itt kint? De ha már itt vagy,
segíthetnél. –mutatott a két piros bőröndjére.
- Ja, persze, mutasd. –nyitottam ki az ajtót, megragadtam
az egyik bőrönd fogantyúját és húzni kezdtem a házba. Bent lepakoltunk és
szóltunk anyunak, hogy megérkezett Laura és indulni kéne.
- Máris megyünk! –kiáltott az emeletről apu.
- Mit kaptál? –kérdezte Lala a csomagra mutatva.
- Nem tudom, de most nem is fogom megnézni, mert
elkésünk. Majd a repülőn. –válaszoltam és betettem a válltáskámba a dobozt. Nem
volt nagy, ezért el tudtam tenni és még maradt is hely.
- Vajon mi az és kitől van? –tűnődtem magamban.
- Mehetünk? –kérdezte izgatottan anyu.
- Persze! –válaszoltuk egyszerre, fogtuk a bőröndöket és
betettük az autóba. Az út kb. 15 perc volt, mert nem lakunk messze a budapesti
reptértől. Eljött a búcsúzás ideje. Lala szülei nem voltak ott, úgyhogy ő
gyorsan letudta az enyémekkel és elment leadni a bőröndöket.
- Vigyázz magadra és Laurára is! –utasította anya. –A jegyek
megvannak? A repülőre és a koncertre is?
- Igen. Még egyszer köszönöm ezt a csodás ajándékot!
Hiányozni fogtok, de majd hívok. Aztán másfél hónap múlva úgyis itt vagyok.
- Érezd jól magad és csinálj sok képet! A fiúkkal meg
vigyázni! –kacsintott apa és megölelt. Még megszorongattam anyát is és elindultam.
- Úton vagyok
London felé! –örömködtem magamban és még egyszer megfordultam, hogy intsek
szüleimnek. Ők bátorítóan vissza mosolyogtak majd megkerestem Lalát, aki már a
repülőgép ajtajánál állt.
- El sem hiszem! Fel sem bírom fogni, ááá! –sikítottam halkan,
de még így is voltak, akik oda néztek.
- Na menjünk már!
Bólintottam és felszálltunk. Kerestünk helyet magunknak,
leültünk és beszélgettünk egészen addig, amíg fel nem szállt a repülő…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése